Fuchs Tamás (1962) már a kilencvenes évek elején kidolgozta az android-portré és -tájfestészet formabontó esztétikáját, amikor a kortárs képzőművészetről folytatott hazai diskurzusban még senki sem beszélt a transz-, poszthumán, indusztriális szörnyetegség fogalmáról. Nem csak valóságos (azaz a sci-fi világában tekintélyesnek számító) robotok portréit vitte vászonra, de humanoid lények alakját is szintetikus élőlényekké transzformálta, melyek így mediatizált, kísérteties alakban jelentek meg. Az első emberrobot portréja, ha jól emlékszem, egy óriási méretű olaj vászon festmény Fritz Lang 1927-ben bemutatott Metropolis-ából, mely Máriát, a női androidot ábrázolta. A film szövevényes története a disztópia fogalmára épül, gépek és emberek ütközetében a humanoid természet elvesztésének, átlényegülésének drámája zajlik – ahogyan majd az Anno 1980, vagy a Szárnyas fejvadász című filmek esetében.

Tovább >>